Ugrás a tartalomra

ABM

Architektúra-hivatkozásFeex

Az ABM (Advanced Bit Manipulation) az AMD bitszámlálási képességeihez kapcsolódó terminológia. Az adatbázisok ABM címkéjét a szoftver által megkövetelt pontos utasításokra és CPUID-bitekre kell feloldani.

Amit tudni érdemes

Az ABM (Advanced Bit Manipulation) az AMD bitszámlálási képességeihez kapcsolódó terminológia. Az adatbázisok ABM címkéjét a szoftver által megkövetelt pontos utasításokra és CPUID-bitekre kell feloldani.

Hogyan működik

A címke az AMD funkcióleírásaiban leggyakrabban a LZCNT és POPCNT utasításokhoz kapcsolódik. Ezek a vezető nullákat, illetve a beállított biteket számlálják meg, az alkalmazásoknak azonban a gyártó CPUID-specifikációja alapján kell lekérdezniük őket. A LZCNT kódolási kapcsolatban áll a BSR utasítással, de eltér a nulla bemenet és a jelzőbitek kezelésében.

Ahol hasznos

Egy numerikus rutinnak szüksége lehet a LZCNT utasításra a nagyságrend meghatározásához, míg egy bitkészlet-rutin a POPCNT utasítást használja a tagság megszámlálására. Különböző problémákat oldanak meg, és nem helyettesíthetik egymást pusztán azért, mert egy összefoglaló egy csoportba sorolja őket.

A támogatás és az engedélyezés ellenőrzése

Ellenőrizze az AMD kiterjesztett CPUID-specifikációját az ABM/LZCNT esetén a 80000001H:ECX 5. bitjén, valamint a POPCNT esetén a 01H:ECX 23. bitjén a tényleges programkövetelményeknek megfelelően. Erősítse meg a gyártóspecifikus értelmezést a vonatkozó architektúra-kézikönyvben.

A pontos utasítás- és operandusformát ellenőrizze ahelyett, hogy egy szomszédos kiterjesztésből következtetne a támogatásra. A skaláris egészértékű funkciók általában általános célú regisztereket használnak; a vektorokhoz társított kódolás nem jelent automatikusan vektorállapot-követelményt.

Amit a funkció nem biztosít

Az ABM nem azonos a BMI1 vagy BMI2 kiterjesztéssel. Egy gyártói címkéből nem szabad arra következtetni, hogy minden bitmanipulációs utasítás létezik. A LZCNT kódolásának futtatása egy nem támogatott processzoron nyilvánvaló hiba kiváltása helyett más utasításként viselkedhet.

Kompatibilitás és teljesítmény a gyakorlatban

A helyesség a határesetektől és a sebességtől egyaránt függ. A nulla bemenet, a túlcsordulási és átviteli jelzőbitek, az operandus szélessége, az igazítás és a memóriarendezés mind módosíthatják a szemantikát. Érdemes olyan fordítóprogram- vagy függvénytár-felületeket előnyben részesíteni, amelyek dokumentálják ezeket a részleteket, és támogatott tartalék megoldást (fallback) kínálnak.

Gyakorlati ellenőrzőlista

  1. Rögzítse az érintett processzor vagy platform pontos modelljét, valamint az alkalmazás, az operációs rendszer és a futtatókörnyezet verzióját. Őrizze meg a tényleges hiba vagy követelmény pontos szövegezését.
  2. Ellenőrizze az adott modellhez tartozó gyártói referenciát, majd vizsgálja meg a tényleges képességet és az engedélyezett állapotot abban a környezetben, ahol a program fut.
  3. Vesse össze a kiválasztott bináris vagy háttérrendszer minden követelményét. Egy hasonló elnevezésű funkció, álnév vagy tág technológiai címke nem elegendő.
  4. Győződjön meg arról, hogy az alkalmazás a kívánt implementációt választotta ki. Használja annak dokumentált diagnosztikai eszközeit és egy támogatott tartalék megoldást, ha a követelmények nem teljesülnek.
  5. Egyszerre csak egy támogatott módosítást hajtson végre, és ismételje meg ugyanazt a munkaterhelést. Tartsa elérhetően az eredeti konfigurációt és a helyreállítási útvonalat.

Ha a funkció szerepel a listán, de a szoftver nem tudja használni

Kezdje a hibát jelző pontos komponenssel. A hardveradatbázis a rögzített képességet írja le; az operációs rendszer vagy a hipervizor ettől eltérő tényleges környezetet tehet elérhetővé. Az érvénytelen utasítás miatti hiba (illegal-instruction) esetén a ténylegesen hibát okozó utasítást és a bináris összeállítást is vizsgálni kell, mivel az adatsérülés vagy egy nem kapcsolódó, nem támogatott utasítás is hasonló tünetet produkálhat.

Telepítse az adott platformhoz támogatott alkalmazás-, illesztőprogram- vagy futtatókörnyezet-verziót, és szükség esetén használja a gyártó által dokumentált alapértelmezett vagy tartalék változatot. Egy szoftverfrissítés nem hozhat létre olyan utasítást, amellyel a processzor nem rendelkezik. A firmware- és biztonságipolitika-módosítások során a rendszer gyártójának eljárását és egy helyreállítási tervet kell követni egy általános optimalizálási recept helyett.

A magyarázat forrásai és hatóköre

AMD CPUID Specification, 25481. kiadvány · Intel 64 and IA-32 Architectures Software Developer's Manual

Ezek a hivatkozások az architekturális viselkedést és a szoftverkövetelményeket határozzák meg. Nem ellenőrzik függetlenül a hivatkozott hardvermodell oldalán található összes funkcióértéket. A modell támogatásához használja az adott oldal gyártói bizonyítékait, és ellenőrizze a tényleges rendszerkonfigurációt. Ez a cikk nem tartalmaz teljesítménytesztet, tanúsítást vagy független felülvizsgálati dátumot.

Források és ellenőrzés

Szerkesztői jogtulajdonos: Feex. Független felülvizsgálati dátum nincs rögzítve. Hogyan kutatunk.

  • AMD CPUID Specification, 25481. kiadvány · Archivált architekturális referencia a megállapított AMD CPUID funkciókhoz és bitdefiníciókhoz. A későbbi generációspecifikus kiterjesztésekhez használja az aktuális processzorprogramozási referenciát.
  • Intel 64 and IA-32 Architectures Software Developer's Manual · Az 1. és 2. kötet a megnevezett utasításcsaládokat és a CPUID-t ismerteti; a 3. kötet az állapot-, lapozás-, VMX- és védelmi vezérlőket tárgyalja. Az architektúra-dokumentáció nem igazolja egy adott modell támogatását.

Hasznos volt ez a cikk?

Egy igen vagy nem is elég. Válasszon egy indokot, ha szeretne, vagy írjon egy rövid megjegyzést.

Hasznos volt ez a cikk?