XSAVEOPT

Amit tudni érdemes

Hogyan működik

A közvetlen állapotmentéshez képest az XSAVEOPT elkerülheti bizonyos összetevők kiírását az inicializálás és a módosítások nyomon követése alapján. A szoftvernek követnie kell a meghatározott állapotkép-inicializálási és visszaállítási szabályokat. A célterületen lévő érintetlen bájt nem feltétlenül bizonyítja, hogy egy összetevő mentése helytelenül történt.

Ahol hasznos

Az operációs rendszer kontextuskezelési útvonala csökkentheti a felesleges memóriaterhelést, ha a kiterjesztett regiszterállapot nem változott. Az alkalmazásoknak az operációs rendszer implementációjára kell hagyatkozniuk, hacsak nincsenek dokumentált alacsony szintű állapotkezelési követelményeik.

A támogatás és az engedélyezés ellenőrzése

Ha az XSAVE és a megfelelő levéltartomány elérhető, a CPUID.0DH.01H:EAX 0. bitje jelzi az XSAVEOPT meglétét. Külön ellenőrizze az engedélyezett állapotösszetevőket és a pufferkövetelményeket, és kövesse az architektúra által előírt mentési/visszaállítási párosítást.

Az állapotkezelési eszközök elsősorban az operációs rendszer és a futtatókörnyezet felelősségi körébe tartoznak. A puffereknek, maszkoknak, komponensméreteknek, igazításoknak és visszaállítási szabályoknak összhangban kell lenniük az architektúrával és a végrehajtási móddal. Csak egy részhalmaz mentése károsíthatja a további engedélyezett állapotokat használó kódokat.

Amit a funkció nem biztosít

Az XSAVEOPT nem azonos az XSAVEC vagy XSAVES utasítással, és nem von maga után minden későbbi állapotmentési formátumot. A puffer újra felhasználása az állapotkép-szerződés figyelmen kívül hagyásával hibás visszaállításokat eredményezhet. Az optimalizálás nem garantál alkalmazásszintű teljesítménynövekedést.

Kompatibilitás és teljesítmény a gyakorlatban

Az alkalmazásszintű funkcióészlelésnek lehetőség szerint egy karbantartott futtatókörnyezeti felületet kell használnia. Különböztesse meg a hardveres támogatást az operációs rendszer engedélyezésétől, dinamikus funkciók esetén pedig a folyamat jogosultságától. Egy CPU-címke önmagában nem bizonyíthatja, hogy egy tetszőleges mentési/visszaállítási sorozat helyes.

Gyakorlati ellenőrzőlista

1. Rögzítse az érintett processzor vagy platform pontos modelljét, valamint az alkalmazás, az operációs rendszer és a futtatókörnyezet verzióját. Őrizze meg a tényleges hiba vagy követelmény pontos szövegezését.
2. Ellenőrizze az adott modellhez tartozó gyártói referenciát, majd vizsgálja meg a tényleges képességet és az engedélyezett állapotot abban a környezetben, ahol a program fut.
3. Vesse össze a kiválasztott bináris vagy háttérrendszer minden követelményét. Egy hasonló elnevezésű funkció, álnév vagy tág technológiai címke nem elegendő.
4. Győződjön meg arról, hogy az alkalmazás a kívánt implementációt választotta ki. Használja annak dokumentált diagnosztikai eszközeit és egy támogatott tartalék megoldást, ha a követelmények nem teljesülnek.
5. Egyszerre csak egy támogatott módosítást hajtson végre, és ismételje meg ugyanazt a munkaterhelést. Tartsa elérhetően az eredeti konfigurációt és a helyreállítási útvonalat.

Ha a funkció szerepel a listán, de a szoftver nem tudja használni

Kezdje a hibát jelző pontos komponenssel. A hardveradatbázis a rögzített képességet írja le; az operációs rendszer vagy a hipervizor ettől eltérő tényleges környezetet tehet elérhetővé. Az érvénytelen utasítás miatti hiba (illegal-instruction) esetén a ténylegesen hibát okozó utasítást és a bináris összeállítást is vizsgálni kell, mivel az adatsérülés vagy egy nem kapcsolódó, nem támogatott utasítás is hasonló tünetet produkálhat.

Telepítse az adott platformhoz támogatott alkalmazás-, illesztőprogram- vagy futtatókörnyezet-verziót, és szükség esetén használja a gyártó által dokumentált alapértelmezett vagy tartalék változatot. Egy szoftverfrissítés nem hozhat létre olyan utasítást, amellyel a processzor nem rendelkezik. A firmware- és biztonságipolitika-módosítások során a rendszer gyártójának eljárását és egy helyreállítási tervet kell követni egy általános optimalizálási recept helyett.

Kapcsolódó funkciók és hasznos különbségtételek

XSAVE · FXSR · AVX-512

A magyarázat forrásai és hatóköre

Intel 64 and IA-32 Architectures Software Developer's Manual · Linux kernel: XSTATE funkciók használata a felhasználói térben

Ezek a hivatkozások az architekturális viselkedést és a szoftverkövetelményeket határozzák meg. Nem ellenőrzik függetlenül a hivatkozott hardvermodell oldalán található összes funkcióértéket. A modell támogatásához használja az adott oldal gyártói bizonyítékait, és ellenőrizze a tényleges rendszerkonfigurációt. Ez a cikk nem tartalmaz teljesítménytesztet, tanúsítást vagy független felülvizsgálati dátumot.

Kapcsolódó

Ezek az entitások kapcsolódnak ehhez a cikkhez. A típus minden hivatkozáson megjelenik.

Források és ellenőrzés

Szerkesztői jogtulajdonos: Feex. Független felülvizsgálati dátum nincs rögzítve. Hogyan kutatunk.

• Intel 64 and IA-32 Architectures Software Developer's Manual · Az 1. és 2. kötet a megnevezett utasításcsaládokat és a CPUID-t ismerteti; a 3. kötet az állapot-, lapozás-, VMX- és védelmi vezérlőket tárgyalja. Az architektúra-dokumentáció nem igazolja egy adott modell támogatását.
• Linux kernel: XSTATE funkciók használata a felhasználói térben · Operációs rendszer által engedélyezett vektorállapot, dinamikusan engedélyezett csempeállapot, jelverem-követelmények és AMX engedélyezési folyamat. A Linux-specifikus viselkedés nem jelent garanciát más operációs rendszerekre.